Augusztus 6-án egy amerikai felségjelzésű repülőgép jelent meg a japán Hirosima városa felett, amely egy új kísérleti fegyvert, az első harci körülmények között bevetett atombombát hordozta. Ledobása hatalmas pusztítást vitt végbe. Augusztus 9-én megismételték a támadást Nagaszaki városa felett is. Nem sokkal ezután, Japán megkezdte a békatárgyalásokat a szövetségesekkel, és szeptember 2-án hivatalosan is aláírták a fegyverletételről szóló szerződést.

Az atombombát az úgynevezett Manhattan-terv keretében fejlesztette ki az Egyesült Államok, több magyar tudós – Teller Ede, Szilárd Leo – közreműködésével. Bevetésük rengeteg életet követelt, nagyrészt civileket. A Hirosimában 1945 végéig elhunytak száma 135 000 főre tehető, a nagaszaki áldozatok száma pedig 64 000 fő volt. Hirosima esetében ez az akkori lakosságnak több mint a fele volt. Természetesen a kialakuló sugárbetegség következtében még számos áldozata lett az atombombáknak, a túlélőket pedig évekig megbélyegezték és páriaként kezelték. Sok vitát kelt a mai napig a fegyverek bevetésének szükségessége.

Egyik oldalon a további veszteségek minimalizálásával érvelnek, mivel úgy gondolják, hogy egy a Japán főszigetek elleni hadművelet hatalmas veszteségeket jelentett volna, a hazájukat védő fanatikus katonaság és miliciák miatt. Ezzel szemben a támadások általában véve embertelenségével, a japán nép háború alatti démonizálással, a tényleges katonai célpontok hiányával érvelnek, sőt sokan háborús bűntettként látják ezeket.